Minden túlélt nap után
Hidegen izzó álmatlan éjjel,
Ereimben félig megalvadt vérrel
Mi vár rám?
Nem bírok a folyton elégedetlenséggel.
Valahol a távolban téged reméllek
Valakit, aki nem én vagyok.
Menekülnék magamtól
De azt hiszem, csak halva tudok.
Téboly ez a rettegés, a sokféle őrület
Hogy nem lesz egy pillanat,
mikor az érzés elragad,
Száll velem a csillagokig
És mégtovább.
Az ördög miért bennem vert tanyát?
És mit ad érte cserébe?
Mohó önérzetet.
Receptormagányt.