Vagy tompa csak,
Vagy egy ponton túl halál.
Az érzékszerv éhezik,
Receptor-magány.
Mint az ásítás.
Mi végül nem szalad végig.
Minden rákészült már,
Csak épp a valóság nem érint.
Miért nem képes a test arra
Mit a szellem vágyik?
Miért határtalan az egyik,
Ha a másik börtönében ásít?